Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ősrobbanás. Ugorjunk egyet az időben, úgy 7 milliárd évet (a többi abszolút lényegtelen). És rögtön elérkeztünk 2005-be, mikor is leendő osztályunk beiratkozott a Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola Informatika tagozatára, amit hőn szeretett osztályfőnökünk,( matektanárunk, szükséges időközönként keménykezű kapitányunk, lelki támogatónk) Molnár Zoltán vezetésével el is kezdtünk. Az osztály azóta kisebb,nagyobb változásokon esett át, többen elmentek (szám szerint 6-an,illetve egy szomorú haláleset is történt, Harsányi József barátunk is elhagyta az osztályt:( ), nőttünk, komolyodtunk (nah jó, ez picit túlzás volt:)), tanárainkat idegesítettük, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Valamint érdemes megfigyelni kedves vezérünk orcáján, a négy év alatt bekövetkezett változásokat. Néhány ősz hajszálából következtetve (ami természetszerűleg ballagásunk és az azt követő első osztálytalálkozó 4 éves intervalluma alatt visszabarnul) nem voltunk egyszerű esetek, azonban a szája szegleteiben megbúvó apró ráncok arról tanúskodnak, hogy gyakran csaltunk mosolyt az arcára, amely az élet apró örömeinek részeként örök emlék marad. Szemei tükrében megfigyelhető csillogás szerint a négy év során számos alkalommal előfordult, hogy meghatódott az ő "nyuszikái" tetteinek köszönhetően.

Poór Dávid
12/c